Mi vagyunk a grund
Az a bizonyos grund, amiről a Pál utcai fiúk című könyv, vagy a fiatalabb nemzedéknek a Geszti Péter és Dés László nevével fémjelzett musical, na és persze a Grund vígszínházi fiúzenekar jut eszébe, a Józsefvárosban, a mai Pál és Mária utcák sarkán volt.
Volt viszont egy, a Lipták grund, Kispesten, ahol élő, igazi legendák születtek. Az 1930-as években a nagy, homokbuckás földdarab volt a szegény családok gyermekeinek legkedvesebb helye. Itt fociztak egész nap az „utcagyerekek”.
„Nem volt nagy különbség közöttünk. Mindenki szegény volt, s a szülők közül csak kevesen engedhették meg maguknak, hogy játékokat vegyenek. Ám a foci fantasztikus és olcsó mulatságot jelentett számunkra.…. Nem mindig volt cipőnk, előfordult, hogy mezítláb játszottunk. Gyakran igazi labdánk sem volt, s ha másra nem futotta, valaki csinált egy rongylabdát vagy szereztünk valahonnan egy kicsi teniszlabdát. Ehhez tudtunk hozzájutni. Csapatokat alkottunk és áthívtunk más utcákból jött gyerekeket ellenfélnek.” – így emlékezett a grundra az egyik legnagyobb magyar legenda, Puskás Öcsi.
Ott nőttek ők fel, Puskás, Bozsik, a kispesti grundon, azok az utcagyerekek, akik később meghódították a világot. Akármerre vitte őket az „aranylábuk”, lélekben mindig kispestiek maradtak. Bozsik egész életében hű maradt szűkebb hazájához. Sokszor próbálták elcsábítani, soha nem játszott más csapatban, mint a KAC-ban és annak jogutódjában, a Budapest Honvédban, amelynek színeiben 33 gólt szerezve, 447-szer képviseltette magát. Csapatával ötször volt magyar bajnok. Szomorúan rövid élete végéig is a foci és Kispest önként és örömmel vállalt rabja maradt.
fotó: grund ( forrás: csak.taccs.hu)
Ma a grund nevét egy pub őrzi. A legendák emlékét a Puskás Ferenc úti Bozsik stadion.
De mi is a grund, bárhol legyen is? Egy játszótér, egy álom kezdete, vagy valami több? A mai világunkban van valahol egy grund, ami a miénk? Talán a gyerekeink a szép új kispesti lakásunk közelében lévő játszótér egy szegletét érzik annak? Reméljük.
„Miért félnénk, miért élnénk,
Ha nem egy álomért?
Miért félnénk, miért élnénk,
Ha nem egy álomért?”
(Geszti Péter: Mi vagyunk a grund)
